|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 25 találat | lapozás: 1-25 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Gábor Attila 2001. január 4.Méltán népszerű a Magyar Rádió Határok nélkül című műsora. Ezért keltett aggodalmat a főszerkesztő, Gecse Géza leváltása, írta Gábor Attila. Magánkezdeményezésre aláírásgyűjtés indult, kérve a döntés megváltoztatását. A tolerancia és a másság tiszteletének szószólói meglehetősen ridegek lesznek, amikor a határon túli magyarokról esik szó. Az említett műsor éppen róluk szólt, következésképpen nem kívánatos az ilyenfajta magyarkodás. Dec. 5-én Gecse Géza és az aláírásokat kezdeményező Újvári Ferenc szerepelt a Magyar ATV Napkelte című műsorában. Tanúja lehetett az újságírói szolidaritásnak, állapította meg a cikkíró: szó sem volt ilyesmiről. A műsorvezető azt kérte számon, hogy miért elégedetlen valaki, ha leváltják, az aláírásgyűjtés pedig nem egyéb, mint külső beavatkozás egy független intézmény - jelen esetben a Kossuth rádió - ügyeibe. Arról nem esett szó, hogy az említett intézménynél az elmúlt években minden leváltást, elbocsátást, áthelyezést hangos tiltakozás követett, keverve hisztériakeltéssel, jobboldali veszély emlegetésével. Persze csak akkor, ha az áldozatok szocialista vagy szabaddemokrata kötődésűek voltak. - Érdekes, hogy azt az aláírásgyűjtést, ami párttámogatással történik a Vasárnapi Újság című műsor betiltásáért, nem tekintik beavatkozásnak a rádió ügyeibe. Lakatos Pál letiltása is abszolút demokratikus volt, mint ahogy Chrudinák Alajos eltávolítása is évekkel ezelőtt a másság tiszteletben tartásával történt. - Egy miniszterelnököt lehet szidni kormányostul, mindenestül, egy szociálliberális újságíró tehetségét megkérdőjelezni legjobb esetben is illetlenség. De inkább főbenjáró bűn! - Annyira részrehajló, elfogult az ellenzéki sajtó nagy része, hogy lehetetlen nem gondolni a letűnt szocializmusra. /Gábor Attila: Elmélkedés a tárgyilagosságról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 4./2002. január 15.Végre született egy olyan egyezmény, amely elősegíti a román–magyar közeledést. A magyar egyrészt számunkra előnyöket biztosít az anyaországban, másrészt a románoknak is biztosított munkavállalási lehetőség baráti gesztusnak számít, állapította meg Gábor Attila. Ennek ellenére nagy vihart kavart, az ellenzék, támadva a törvényt. Most már nemcsak Bukarestben beszélnek magyar veszélyről, hanem Budapesten is román veszélyt emlegetnek, a baloldaliak huszonkétmillió munkavállaló özönével riogatják a népet ez bizony románellenességet szül a magyarokban. Valójában a külföldön munkát kereső románok álma nem Magyarország, hanem az attól nyugatabbra lévő térségek. Feszültséget, ellenséges érzületet keltenek a szocialista és szabaddemokrata politikusok, akik úton-útfélen a toleranciáról prédikálnak. /Gábor Attila: Pálfordulások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./2002. április 23.A romániai választások után az anyaországban is visszajöttek a régi jó elvtársak, ezúttal szocialistának, szocdemnek, liberálisnak becézve magukat. Jött a középszerű, jellegtelen Medgyessy Péter, a szószátyár Kovács László, hogy Horn Gyuláról ne is beszéljünk, az ő kampánybeli szereplése egyetlen szóval jellemezhető: minősíthetetlen, írta Gábor Attila. Valószínű, hogy a kedvezménytörvény, illetve az azt követő román?magyar egyezmény miatt az Orbán-csapat vesztett néhány százalékot, hiszen a baloldal az erdélyi magyar és román munkavállalók millióinak beözönlésével riogatta ? néha Jörg Haidert is leköröző stílusban ? a választókat. A szocialistákhoz és szabaddemokratákhoz közel álló sajtó túlsúlya vitathatatlan, a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava ellenében a Magyar Nemzet áll egyedül a napilapok porondján, és hasonló a helyzet a heti- és havilapok tekintetében is, nemkülönben az audiovizuális sajtó területén, ahol a mindent behálózó kereskedelmi rádió- és tévéállomás-rendszer gátlástalan kormányellenes kampányt folytatott, miközben a nyugati sajtó a közszolgálati médiumok pártatlanságát kérdőjelezte minduntalan meg. Következhet a megtorlás: "semleges és független" vezetők kinevezése, suba alatt persze, "hangváltás" várható a Vasárnapi Újságnál, a tévében "bekékül-rózsaszínesedik" A Hét, a Panoráma, a péntek esti Sajtóklub, és ami minket még inkább érint, kevesebb műsoridő jut majd a határon túliakra, sőt az előjelekből ítélve veszélyben a Duna TV is. Akik az új hatalommal baráti vagy elvbaráti viszonyban vannak, azok még jól is járhatnak, Medgyessy Péter, Tabajdi Csaba vagy Magyar Bálint tájainkon való meleg fogadtatásáért valószínűleg nem lesznek hálátlanok a pestiek, akik pedig Orbán Viktorral bratyiztak, megkapják méltó büntetésüket. /Gábor Attila: Ott is visszajöttek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./2002. június 17.A Gernyeszegi Általános Iskola VII. B osztálya jún. 16-án hagyományőrző műsort mutatott be Somodi Dénes osztályfőnök irányításával. Egy népi szokást elevenítettek fel Guzsalyas címmel. Gernyeszegen működik két hagyományőrző tánccsoport, egy magyar és egy cigányéneket és táncot bemutató együttes. /Gábor Attila: Hagyományőrző műsor Gernyeszegen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./2004. április 20.Magánkiadásban jelent meg a Marosvásárhelyen élő Tisza Kálmán István könyve: A Tisza család krónikája. A Tiszák két miniszterelnököt adtak Magyarországnak, Tisza Kálmánt (1830-1902) és Tisza Istvánt (1861-1918); mindketten meghatározó személyiségei voltak az 1867-1918 közötti korszaknak. /Gábor Attila: Krónika egy történelmi családról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./2004. június 15.Ez a választás vereség a javából. Marosvásárhelyen a magyar polgármesterjelölt egy legyőzhető ellenféllel szemben maradt alul. A hivatalban levő polgármester sok hibát elkövetett, lehetett volna fogást találni rajta. Mindezt az RMDSZ nem tudta kihasználni. A cikkíró hozott egy példát: a polgármester több ízben elutasította az RMDSZ helyfoglalási igényét kampányrendezvényekre. Vásárhelyen a leadott szavazatok aránya lényegesen kevesebb, mint a magyarság számaránya a városban, konkrétan: 47,5% a magyarság aránya, a városi tanácsra 42%, a polgármesterjelöltre 40% szavazott. Nem sikerült megszólítani a kiábrándultakat, fásultakat, közömbösöket. Az RMDSZ-nek változtatnia kell politizálási stílusán, mert az egységesnek mondott szavazótábor morzsolódik. /Gábor Attila: Számadás vagy sikerpropaganda? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./2004. június 18.Brassai Zsombor, a Népújság munkatársa válaszolt Gábor Attilának, aki olvasói levelében választási vereségről beszélt Marosvásárhely vonatkozásában. Brassai Zsombor éles hangon elutasította a kritikát. A magyarok közérzetéért mindannyian felelősek vagyunk, szögezte le Brassai, azok is, akik epés hangvételű írásaikkal mérgezik a közhangulatot. /Brassai Zsombor: Kritika csúsztatásokkal. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./ Előzmény: Gábor Attila: Számadás vagy sikerpropaganda? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./2004. augusztus 3.Az elmúlt hónapokban gyakran elhangzott az a kijelentés, miszerint ne jöjjenek mások ide megmondani, hogy mit kell tennünk, jól tudjuk azt mi magunktól is. Az RMDSZ vezetői kijelentették: nincs szükségünk emisszárokra és komisszárokra, ne jöjjenek ide a Zsoltok (Bayer és Németh), ne adjanak nekünk tanácsokat. Az RMDSZ vezetősége gyakorlatilag megüzente a magyarországi ellenzéknek, hogy itt nincs szükség rájuk. Ha mégis eljöttek, mint most a Bálványosi Szabadegyetemre, akkor az RMDSZ hivatalos vezetése maradt tüntetően távol. Jött Újhelyi István, az ifjú szocialisták vezetője, egyben az MSZP médiafelelőse, aki úgy “szakérti” a médiát, hogy mindent eltüntetne abból, ami jobboldali, konzervatív, nemzeti szellemiségű. Újhelyi fiatal erdélyi újságírókat toborzott magyarországi továbbképzésre, ami világosan mutatja ama szándékot, hogy az erdélyi magyar sajtót a magyarországi szociál-liberális média mintájára és hasonlatosságára formálják. Azután megjelent Szent-Iványi István EU képviselő, akinek pártja, az SZDSZ nem szavazta meg a kedvezménytörvényt, nem akarja a kettős állampolgárságot, az erdélyiek anyaországi letelepedését. Július elején a tusnádi diáktáborban Vastagh Pál szocialista képviselő tartott előadást, de itt járt Kéri László politológus is, aki szintén a szocialisták elkötelezett híve. Az RMDSZ vezetőse másfélmillió magyar nevében beszél egységes érdekképviseletről, közben elkötelezték magukat az egyik politikai oldal mellett. /Gábor Attila: Szelektív vendégvárás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 3./2004. augusztus 10.A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzőseinek több mint fele azt tervezi, hogy elhagyja az országot. Ez elsősorban a magyarokra vonatkozik. Egyes felmérések szerint a rendszerváltás óta 1500 Vásárhelyen végzett orvos ment el, más adat szerint 2200 erdélyi magyar orvos, mások ennél nagyobb számot emlegetnek. Az RMDSZ az elmúlt 15 évben nem tudta kezelni ezt a kérdést. Azért mentek el a fiatal végzősök, mert nincs lehetőségük arra, hogy szakorvosok, családorvosok legyenek, nagyobb kórházakban, egyetemi központokban dolgozzanak. Eközben az RMDSZ szószólói átütő sikerekről szónokolnak, arról, hogy majdnem kétszáz RMDSZ-es polgármester és két és fél ezer tanácsos van. /Gábor Attila: Elmennek az orvosok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 10./2004. augusztus 31.A szobroknak jelképértékük van, egy idő után hozzátartoznak a városképhez. Ledöntik, elköltöztetik őket, letakarják, kitakarják, a politikai széljárásnak megfelelően. Legutóbb Székelyudvarhelyen kapott mellszobrot tizenhárom magyar történelmi személyiség, ami azután következett, az "szégyentörténet". Hargita megye prefektusa beperelte a szoborállító városházát, a helyi RMDSZ-frakció feljelentése nyomán. Magyar személyiségeket ábrázoló, magyarok által állított szoborcsoportot akarnak eltávolítani ugyancsak magyar emberek. Ez több mint hiba az RMDSZ részéről, ez politikai öngyilkosság. Szobordöntögetéssel nem lehet szavazatokat szerezni! – írta Gábor Attila. Az RMDSZ országos vezetése nem elhatárolódott el ettől az ügytől. Az udvarhelyi szoborpark ügyének jelenlegi állása szégyen. Szégyen azoknak, akik kezdeményezték eltávolítását, szégyen az udvarhelyieknek, szégyen a másfél milliós közösségünknek, hangsúlyozta. /Gábor Attila: Szobrok sorsa. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./2004. november 9.A kettős állampolgárság ügyében Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta, hogy nem ért egyet az MSZP és SZDSZ vezetőivel, és a fiatalság elvándorlásának okait kell megszüntetni. Nem elég azt mondani: az MPSZ autonómiatervezete rossz, hanem egy kivitelezhető változatot is fel kellene mutatni, írta Gábor Attila. A frissen beiktatott magyar külügyminiszter kifejtette: az EU nem támasztott feltételeket Romániával szemben autonómiakérdésben. Ezzel ezt a kérdést lezártnak tekintette. A kettős állampolgársággal kapcsolatos szocialista és szabad demokrata nyilatkozatoknak fényében kellene az RMDSZ vezetésének újragondolnia az anyaországi pártokkal való kapcsolatát. Ellentmondásos, hogy az erdélyi magyarság nagy része a jelenlegi magyarországi ellenzékkel rokonszenvez, míg az RMDSZ vezetői a kormánypártokkal tartanak fenn igen szívélyes kapcsolatot. Arra a Fideszre mutogatnak ujjal némely politikusok, amelynek képviselőivel egy frakcióban, az Európai Néppártban fognak majd együtt ülni az RMDSZ-képviselők. Kovács Miklós a Kárpátaljáról és Kasza József a Vajdaságból is értetlenül áll a magyar kormánypártok gesztusa előtt. /Gábor Attila: Mi tartjuk a rokonságot, ők a távolságot. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./2004. december 7.Az RMDSZ vezetése határozottan kiáll a kettős állampolgárságért. Az RMDSZ vezetésének kellemetlen feladata: „megmondani a jelenlegi magyar kormánypártoknak: ha segíteni nem tudnak, legalább ne akadályozzanak minket, ne budapesti politikus magyarázza meg nekünk, hogy miért nem jár az erdélyi magyaroknak autonómia. Ezt megteszik mások.” /Gábor Attila Vállalni a nehezebb utat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./2004. december 9.Nem akadt kétmillió magyar, aki igennel szavazott volna a kettős állampolgárságra. A nemzeti összetartozás és összetartás eszméje szenvedett itt vereséget, az anyaországi nemzettudat van válságban, állapította meg Gábor Attila. Az önzés, az egzisztenciaféltés erősebb volt, mint a nemzeti szolidaritás. „Miközben a vízcsapból is ömlik már a másság tiszteletéről, a toleranciáról szóló duma, a mi másságunkra, úgy látszik” jegyezte meg. Minősíthetetlen volt a kormány és a kormánypártok kampánya, „ahogy ellenünk hangolták a közvéleményt” – írta Gábor Attila, „gyűlöletbeszédet folytatnak a nemzet egy része ellen.” /Gábor Attila: Nem akadt kétmillió magyar…= Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./2005. augusztus 2.Mérföldkövet jelenthet a hazai magyarság életében a XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem, végre egy asztalhoz ült Tőkés László és Markó Béla, másodsorban új korszak kezdődhet a magyar-magyar kapcsolatokban. Most mindenkinek lépnie kell. /Gábor Attila: Mindenkinek lépnie kell. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./2005. augusztus 30.Nyáron voltak jó szigetek és rossz szigetek. Jó sajtója volt a marosvásárhelyi Félszigetnek. Az igazi a budapesti „nagytestvér”, a Diáksziget volt, ahol kizárólag remek dolgok történtek. „Tusványos” fogadtatása meglehetősen ambivalens volt, a gyergyószentmiklósi EMI-tábort pedig masszív rendőri jelenlét és gyanakvás kísérte. Az RMDSZ, sem a többi magyar szervezet nem lépett fel a szervezők s az ott jelen levő fiatalok védelmében. Hasonló volt a helyzet az anyaországban, Nógrádverőcén és Kismaroson megrendezett Magyar Szigetnek, melynek főszervezője a Hatvannégy Vármegye Ifjúsága, kifejezett célja pedig – a Diáksziget kozmopolitizmusával szemben – a magyar zenekultúra, a magyar könnyűzene és a magyar hagyományok ápolása. Valakinek már elő kellene állnia s megmagyarázni, miért baj az, ha magyar fiatalok magyar zenét hallgatnak, a magyarság történelmét tanulják, magyar értékeket vállalnak fel, népszerűsítenek? – tette fel a kérdést Gábor Attila. /Gábor Attila: Jó szigetek, rossz szigetek… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./2006. október 10.Kelet-Európa népei menetrendszerűen visszaválasztják a kommunista állampártok utódjait, tőlük várva a demokráciát, a jólétet. Ez jelzi azt a szellemi és erkölcsi rombolást, amelyet a félévszázados diktatúra végzett. Az újraválasztásban Magyarország élenjár, ott ugyanis el sem engedték a hajdani MSZMP utódját, hanem újra bizalmat szavaztak a balliberális koalíciónak. Mély erkölcsi válságban van a magyar társadalom nagy része. A hazudozó miniszterelnököt és csapatát továbbra is szimpátia kíséri, legalábbis az ország egyik felének részéről. Ma már nincs közszolgálati televízió, az MTV párttelevízióvá silányodott, ahol csak liberális vagy baloldali szerkesztők készíthetik a műsort. A magukat nagyra tartó értelmiségiek magyarázzák, dicsérik a hírhedt balatonőszödi beszédet. Aggasztó az a tömeges Orbán-fóbia, amely áthatja az egész balliberális oldalt. Most sem Gyurcsány arcátlansága a téma, hanem az ellenzék vezére. /Gábor Attila: Quo vadis, Magyarország? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./2006. december 9.Ha valaki részletesen meg akarja ismerni a rendszerváltás történtét, érdemes – egyebek között – Bölöni Domokos legújabb kötetét is elolvasnia. Írásaiban nem a „fontos emberekről” vagy kulisszatitkokról van szó, itt kisemberek a főszereplők. Bölöni Domokos nem kötődik szekértáborokhoz, csoportokhoz, ez érhető tetten már a legelső kötetén is (Hullámok boldogsága, 1980, Forrás sorozat). A szerző rövidprózaként határozza meg írásait, van itt anekdotaszerű történet, novella, karcolat, talán glossza is. Minden írásában ott vannak a szűkebb pátria súlyos gondjai: a környezetszennyezés, a munkanélküliség, elöregedő falvak, elnéptelenedő iskolák, a cigánykérdés megoldatlansága. Túl sok ember van a falu és város között félúton. Az író hű maradt a faluhoz, szűkebb pátriájához, a Kis- Küküllő mentéhez. Hűsége példaértékű. /Gábor Attila: Az író hűsége. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./2007. április 18.Rendhagyó könyv Márton Dénes: Mezőbánd éghajlati monográfiája (Mentor, Marosvásárhely, 2006.), mely egy helység természeti-földrajzi viszonyait veszi számba, különös tekintettel az éghajlat és időjárás jellegére, változásaira. A könyvet haszonnal forgathatják, meteorológusok, biológusok, a geológia és földrajz iránt érdeklődők, környezetvédők, s nem utolsósorban a mezőgazdasággal foglalkozók. No, meg a lelkes lokálpatrióták. A könyv nemcsak Mezőbándról szól, hanem annak környékéről, az erdélyi Mezőség, a „Holt-tenger” délkeleti részéről, a történelmi Székelyföld mezőségi pereméről. A szerző biológia szakos tanárként 1961-től dolgozik Mezőbándon. /Gábor Attila: Monográfia Mezőbándról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./2007. május 23.Kudarcot vallott az államelnök leváltásáért indított akció, a régi/új elnök kiütéses győzelmet aratott az ellene létrejött többpárti koalíció és a parlament fölött. Traian Basescu több szavazatot söpört be, mint megválasztásakor. A tömeges távolmaradás el kellene gondolkoztassa a politikai osztályt. A legtermészetesebb az volna, ha Popescu Tariceanu miniszterelnök lemondana. A cikkíró nem érti, hogy az RMDSZ miért nem maradt ki ebből a politikai cirkuszból. Az RMDSZ szavazótáborának 58%-a ellentétesen szavazott azzal, amit a szervezet vezetői ajánlottak, a magyar szavazók egészét véve ez az arány 70%. A romániai politikai elit – benne a hazai magyar politikai elittel – válságban van. Beszélni kellene az okokról és a lehetséges kivezető útról. /Gábor Attila: Válságtünetek. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./2007. június 26.Megérti az RMDSZ vezetőinek felháborodását a támadások miatt, de nem ártott volna máskor is fellépni az ártatlanul megvádoltak védelmében, még akkor is, ha Tőkés Lászlónak vagy Bardóczi Csabának hívják az illetőt, írta Gábor Attila. Mára a szervezeten belülről is mind több a kritikus hang. A legnagyobb hibát az EU-képviselők jelölésének ügyében követte el a vezetés. Sógor Csaba az RMDSZ szenátora – feltették a listára, tehát alkalmas, nem került befutó helyre, tehát mégsem akarják képviselőnek. Ezt nehéz megmagyarázni, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a csíki szenátor személyét az ellenzék is elfogadta volna. Tőkés László személyét is elfogadhatta volna a szervezet, melynek évekig tiszteltbeli elnöke volt, csakhogy fontosabb volt megmutatni azt, hogy ki az úr a háznál. Gábor Attila 2004. június 15-én e lap hasábjain már írt e kérdésről, állította: „Ez az egységesnek mondott szavazótábor morzsolódik. ” Erre az írásra a Maros megyei szervezet ügyvezető elnöke, Brassai Zsombor válaszolt egy kiátkozásszerű cikkben. A 2004-es választásokon az RMDSZ 637 ezer szavazatot kapott, 2000-ben 737 ezret, 1996-ban pedig 835 ezret. Erről kellett volna beszélni, különösen akkor, amikor Vásárhelyen a polgármester-választás is bukás volt. /Gábor Attila: Jótékony vakáció. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./2007. október 2.Figyelemre méltó Adrian Cioroianu külügyminiszter kijelentése, miszerint nyitott minden olyan kérdésre, amely a magyar–román viszonyt illeti, így az autonómia kérdésköréről is hajlandó tárgyalni. A jelenlegi magyar kormány álláspontja ugyanakkor sokakat kiábrándított. A magyar kormánypártok ünnepélyesen kijelentették, a határon túli magyarok ügyében semmit nem kezdeményeznek ezen közösségek feje fölött, mindenben konzultálnak majd a magyar szervezetek vezetőivel. Az RMDSZ álláspontja autonómiaügyben változatlan, kiáll érte, a többi politikai és civil szervezet úgyszintén. Mindezek ellenére Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentette: az erdélyi magyaroknak nem kell autonómia. Kóka János, az SZDSZ elnöke is nyilatkozott, nem az autonómia, hanem az egyéni jogok segítenek, Göncz Kinga külügyminiszter asszony szerint pedig az új román kisebbségi törvény a megoldás kulcsa. A magyar kormánypártok nyilatkoznak nagy hangon, kioktatóan, közben a gazdasági miniszter Magyarországra hívta dolgozni az erdélyi fiatalokat. A határon túliak támogatását azért elküldik, jó nagy hírverés mellett. Jelenleg tehát van egy román kormánytag, aki tárgyalna az autonómiáról, és van egy magyar kormány, amely számára nem érdekes ez a téma. Ezért nem lehet nagy reményeket fűzni az elkövetkező, november 14-i közös román–magyar kormányüléshez. /Gábor Attila: Közös kormányülésre készülve. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./2009. november 14.Az utóbbi időben Bölöni Domokos évenként előáll egy új kötettel. Legújabb gyűjteménye /Elindult a hagymalé, Impress Kiadó, Marosvásárhely/ szintén rövidpróza, de elüt az előzőtől, nem novellák és karcolatok ezek az újabb írások, inkább vallomások, visszaemlékezések, szociográfia és történelem együtt. Mindegyikben ott van a szerző féltő aggodalma a közösség iránt, melyből vétetett: a család, a szülőfalu, a tágabb szülőföld, Erdély. Szépírói igénnyel megírt valóságirodalom, minősítette a könyvet Gábor Attila. Bölöni Domokos gondjainak „fészke” a küszködő szülőfalu: a földművelés nem kifizetődő, a falu népe kiöregedett. Jönnek az idegen vevők a földre. Fél évszázad alatt másodszor húzzák ki a falu népének lába alól a földet! A megoldás a szerző szerint: kitartani, kivárni: „Erdély azoké is lesz s marad, akik nyomorúságát is vállalják, talán. Hát nem adom el a földet, urak. ” A szerző szóvá teszi, hogy bizony rosszul sáfárkodunk a ránk hagyott örökséggel. A Hangya Szövetkezetnek nemcsak a történetét kellene megírni, hanem tevékenysége sok tekintetben követendő példa lehetne ma is. /Gábor Attila: Vallomás a szülőföldről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./2010. május 15.A rövidpróza mestereBölöni Domokos szinte kizárólag csak rövidprózai műveket ír: novella, karcolat, tárca, glossza. Ez az ő igazi világa, könnyedén veti papírra műveit, kerek, rövid történetek, pillanatképek emberekről, helyzetekről. Legújabb kötete a Micsobur reinkarnációja (Juventus Kiadó, Mvhely, 2010, a fedőlap Donáth-Nagy György munkája, Kedei Zoltán rajzaival). A kötet alcíme: Mákföldi történetek, a helységnév kitalált, szinte mesebeli, maga a művekben megrajzolt falu nagyon is valóságos hely, mai emberekkel, mai történetekkel, valós gondokkal. Mindenik írásban ott bujkál a kérdés: hogyan tovább?, mi lesz ezután? Mi lesz az elöregedő, elnéptelenedő falvainkkal, ahol minden évben többet temetnek, mint ahányat keresztelnek? "Erdély is ilyen Mákföld. Kincseit konokul őrzi, álmodozóit rendre hanyatt vágja. Időnként lángba borul." A szerző is konok megszállottsággal mesél róla, kevés olyan művészünk, írónk van, akit ez a világ érdekel, aki ennyi szeretettel fordul az elhagyatott, elfelejtett emberek felé. Egy kissé a folklór is beköltözik a könyv lapjaira. A ragadványnevek, gúnynevek sokaságát találjuk itt, akárcsak a mindennapi életben. Micsobur, Tarfin bá, a Kapitány, Csurdé Pali, a Néma, Macsinika, Sami, Dzsumbuj Zsiga, Maszkura Gyuszi megannyi szereplő, antihős, hisz egyik sem akarja megváltani a világot. Néhány tollvonással is tökéletesen jellemzett személyek. Feltűnnek persze a vámszedők is, a kis- és nagystílű szélhámosok, pl. A Mester ázsiója című írásban, hol a festőművészt, aki régivágású úriember, s másról is ezt feltételezi, átlátszó trükkel próbálja átverni egy "vállalkozó". Persze a művész rávágja az ajtót s faképnél hagyja. De az emberek iránti bizalma bizony sebet kap. Van egy írás a kötetben – Két kuvik őrködik álmán –, megemlékezés az erdélyi magyar irodalom egyik érdekes alakjáról. A B. P. szignóban nem nehéz felismerni az utóbbi évtizedek egyik legtehetségesebb műfordítóját, a nyelvzsenit, kinek tehetsége sohasem tudott igazán kifutni. Sok száz mese tolmácsolója oroszból, litvánból, finnugor nyelvekből, Jeszenyin legavatottabb magyar fordítója volt. Bölöni Domokos könyvéből tudtam meg, hogy már nincs közöttünk. A látszólag könnyed, humoros írásokban ott lappang egy adag szomorúság és aggodalom mindazokért, akik a szerző által megrajzolt világban élnek. Az irónia és önirónia szinte állandóan jelen van ez írásokban. Bölöni Domokos munkabírását és munkakedvét ismerve, joggal várhatjuk az újabb köteteket. Gábor Attila Népújság (Marosvásárhely) 2011. május 7.Történetek gyermekekrõl, felnõtteknekGyûjteményesnek is nevezhetõ Bölöni Domokos legújabb kötete (Küküllõmadár, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2011), melyben régebb megjelent karcolatok is szerepelnek. Ami összeköti ezeket az írásokat, az a szereplõk személye: gyerekekrõl szólnak, gyerekeknek is, de inkább felnõtteknek. Nem válik itt külön - ahogy a valóságban sem - a gyermekek és felnõttek világa, a gondtalan gyermekkorba gyakran beleszól a nagybetûs élet szereplõi nemcsak tanúi, hanem elszenvedõi is a mindennapok drámai vagy tragikus eseményeinek. Nincs szó itt felhõtlen és boldog gyermekkorról, mégis - vagy talán pont ezért - jelen van a humor, és jelen van a történelem, mely gyakran beleszól a mindennapok életébe. A sajátos humor végigkíséri a szerzõ egész életmûvét. Az elpusztíthatatlan népi humor ott bujkál a sorok között, hol önfeledt, vidám, hol kesernyés, ironikus, éppenséggel csúfondáros. Szereplõi nem azért viccelnek, tréfálkoznak, mert olyan vidám az életük, inkább egyfajta védekezés ez a vigadva sírás, hogy megfordítsuk az ismert szójátékot. Tomcsa Sándor egyik hõsének az esernyõje jut eszembe, mely lyukas és becsurog rajta az esõ, de jó védelmet jelent a pergõtûzben. Ilyen pergõtüzekben gyakran volt része e táj emberének, szó szerintiben is, hisz végiggázolt itt két világháború, kisebbségi sors, kommunizmus, kollektivizálás, árvíz, aszály, betegségek és egyéni tragédiák. Hogy mindezt túléltük, abban szerepe van a mindennapi humorunknak is. Ezek a történelmi viharok szedték a maguk áldozatait, például a címadó karcolat alig tizenhét éves hõsét. Ez a legény - félig még gyerek - 1956 reményteljes októberében kitûzte a falu tornyára a magyar zászlót. Senkinek nem szólt, nem mondta, miért, nem szervezkedett, nem lázított. A megtorlás azonban nem késett, rövid bujkálás és szökési kísérlet után elfogják. Amikor hazakerül, zárkózott, komor lesz, epilepszia kínozza, falusfelei egyszerûen bolondnak nevezik. Nagyon életszerû történet ez: ugyanebben az idõben rokonságom egyik tagját egy Ludas melletti faluból vitték el, nyomorékká verték, egész életére megbetegítették. Bûne az volt, hogy saját búzáját saját udvarára vitte be, nem a szérûre. Rengeteg ilyen történetünk van, s bár történészeink és újságíróink sok mindent feldolgoztak - pl. Pál-Antal Sándor, Tófalvi Zoltán -, a fiatal nemzedékek keveset tudnak errõl a korszakról. Ezért a történelemoktatásunk is kárhoztatható, és a szépirodalom is ritkán nyúl ezekhez a témákhoz. Bölöni Domokos úgymond üdítõ kivétel e tekintetben, nemcsak az említett írásban és utóbbi kötetében, hanem az elõzõ munkáiban, könyveiben is gyakran fordul a közelmúlt történéseihez, szól arról, hogyan éli meg a kisember a nagy történelmi változásokat. Ezzel a gondolattal fogok hozzá újraolvasni szerzõnk elõzõ köteteit. A könyv borítóját Kedei Zoltán munkái díszítik, a borítót Beke Sándor-Olivér tervezte, akárcsak az elõzõ kötet, ez is külsõleg is szép, tetszetõs munka. Gábor Attila Népújság (Marosvásárhely) 2014. augusztus 29.II. Székely–Magyar Napok MaroshévízenMaroshévíz a háború árnyékában című dokumentumfotó-kiállítással kezdődnek augusztus 29-én, pénteken 16 órakor a III. Székely–Magyar Napok rendezvényei Maroshévízen, a helyszíni Izabella vendéglő nagytermében. A 16.30 órakor sorra kerülő könyvbemutatón Rokaly József A SZÉKI-TA. A székely eredet kérdés tisztázása című kötetét ismertetik, amit 19 órakor a Haccacáré – Orpheum című zenés est követ a művelődési házban. A rendezvénysorozat Tamás Gábor Attila (a volt Havasi Duó tagja) könnyűzenekoncertjével zárul. Augusztus 30-án a VII. Dr. Urmánczy Nándor-emléknap keretében 11 órától emlékmisét tartanak a római katolikus templomban, amit kulturális műsor követ, 11.40 órakor pedig koszorúzási ünnepségre kerül sor Urmánczy Nándor sírjánál. Délben a Kemény János Gimnázium dísztermében dr. Balla Géza megnyitja Almási Noémi festménykiállítását, majd átadják a Dr. Urmánczy Nándor-díjat. Az eseményt szimpózium és könyvbemutató követi, 16 órától pedig asztalitenisz-verseny lesz a Bánffy-teremnél és kulturális műsor a művelődési házban. Augusztus 31-én délelőtt sport- és kulturális rendezvényeket, főzőversenyt szerveznek, Magyarországi és erdélyi egyesületek és alapítványok találkozójára kerül sor a református villa konferenciatermében. Délben huszárruha- és fegyverbemutatót tartanak, délután a versenyek nyerteseit díjazzák, este szabadtéri szórakoztató programok lesznek. Szervező a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület. Az események főtámogatója Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke. Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-25
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
